25 év triatlon
1992-ben megkeresett Balló Zoli,hogy nem-e érdekelne a triatlon. Eljött velem párszor szaladni, biciklizni és úszni a strandra. Az volt az első évem amikor megismerkedtem a sporttal. Szerelem volt első látásra.
Zoli szervezte a versenyt de segítettünk amiben tudtunk. A verseny helyszíne a strand volt, onnan bicikliztünk ki Hídvégig és vissza a dohánygyárig. Ott volt a második váltó hely és onnan futottunk Ilyefalva fele 5 km-t majd vissza a dohánygyárig.
Jött Kolozsvárról Joe és Bartha Zoli, Szebenből Tibi aki verseny előtti nap tekert Szebenből, majd verseny után hazabiciklizett (az a Tibi, aki később a Surmont sportüzlettel lett ismert). Kézdivásárhelyről Ilkei Ferenc érkezett, aki egyben a legidősebb is volt a mezőnyben.
Gondolkoztam, hogy lehetne ezt a versenyt nagyobbá tenni és tisztán látszott, hogy az úszást el kell vinni egy tóra, hogy többen férjünk.
Ebben az időben már tervezték a szebeni versenyt a Bâlea tónál és az udvarhelyi versenyt a zeteváraljai gátnál.
Az első változtatás után a besenyői tónal volt az úszás, majd onnan bicikliztünk be a városba, tovább az előpataki borvízig és vissza a színház elé. Ott volt a második váltás, a futás Ilyefalva fele és vissza a színház elé.
Ide már jöttek Marosvásárhelyről, Fogarasról, Csíkszeredából, Brassóból, Szebenből,Udvarhelyről, Nagybányáról.
Nyilvanvaló volt , hogy kell találni egy helyszínt, ahol minden lezajlik, egyszerűbb a szervezése és sokkal látványosabb a nézőknek.
Érződött, hogy sokan szeretnének részt venni és ha lenne rövidebb táv, akkor lenne több induló is.
Hasonló okokból terveztem a váltót is, mert volt olyan aki nem tudott úszni, vagy nem volt jó futó de szeretett volna részese lenni ennek az élménynek.
A választás a Rétyi tó és környékére esett, itt minden adva volt a jó szervezéshez. Az aszfalt minősége változott évről évre, de még mindig a lehető legjobb helyszín volt. A versenyzők elszállásolása (szálloda vagy sátor), étkeztetése a vendéglőben, minden adott volt.
Segítőkész partnerekre akadtunk, a halász és vadász egyesület engedélyezte a tó használatát, a Petrom tulajdonában volt a szálloda, dijmentesen lehetett sátorozni, villanyárammal, a hűtőkamrák használatával segítettek.
1996-ra már nagy volt a triathlon láz a városban,de már egész Erdélyben is. A következő évre már 100 résztvevő fölé nőttünk és ez csak fokozódott.
Közben újabb versenyek indultak, mint például Zernyesten a Királykő és környékén, majd Nagybányán.
Én személy szerint abban a módszerben hittem, amit annak idején Zolitól láttam, azaz az új, fiatal triatlonozni vágyókat fel kell karolni.
Abban az időben a kerékpár beszerzése volt a gond csak, úszni és futni lehetett. Úszni Brassóba jártunk télen. Futni elkezdtünk járni az atlétákkal, akiktől sokat tanultunk és akikmaguk is kipróbálták a triatlont.
A mag abban az időben Szőcs Ervin, Szőcs Imre, Szász Gyula, Dani Kinga, Astileanu Eduard, Dan Manolăchescu, Péter Károlyból állt, majd jöttek az újjak , mint Koncz Sasa, Muscalu Gabi, Rácz Boti, Jakab-Benke Hajnika, Kelemen Péter, Pulugor Jocó, Bándi Alpár, Dombi András és a többiek.
A triatlon által nagyon jó barátságok alakultak, együtt edzettünk, versenyeztünk, és olyan hatással voltunk egymásra, hogy belekezdtünk más dolgokba is, mint hegymászás, túrasízés, kalandversenyek, a szabadidőnkben együtt jártunk szórakozni.
A versenyekre is közösen utaztunk, mindenki segített mindenkin , holott ellenfelek voltunk, egy nagyon tiszta versenyszellem volt köztünk .
Ezekben az években annyira erős volt Sepsiszentgyörgy jelenléte a versenyeken és a szervezésben,hogy felkértek a szövetségtől, hogy kísérjem el a válogatottat Románia edzőjeként két Balkán-bajnokságra, Törökországba és Szerbiába.
Egymás után kerestük a kihívásokat és így született meg az ötlet az IRONMAN-re.
Egy évig készültünk rá, sikerült benevezni is (Kelemen Peti egy hónappal fiatalabb volt a 18 éves korhatárnál).
Sepsiszentgyörgyről négyen mentünk (Dani Kinga, Koncz Sasa, Kelemen Péter és jómagam) velünk tartott Szikszai Bruno is Marosvásárhelyről.
Sikerült teljesíteni mindenkinek és ezzel mi lettünk az első Ironmanek az országban!
Az évek alatt kialakult a szervező csapat, a magot az Alpinsport jelentette és ez mellé sokan jöttek segíteni mert élmény volt részese lenni a triatlonnak. Jóbarátunk, Áros Karcsi bácsi is ott volt minden egyes versenyen, helyszínen írva meg a tudósítását, kezdte a média is felkarolni a sportot, különböző TV, rádió, újság munkatársai jöttek a versenyünkre.
A Triatlon szövetség felkérésére egyik évben mi szerveztük az országos bajnokságot is.
10 éve nem vagyok otthon, de követem és vegyes érzéssel gondolok a háromszéki triatlonra.
Örvendek, hogy a hagyomány él tovább, az Alpinsport továbbra is megszervezi a versenyt, sikeresek a sportolóink, lásd Deák Zsombort.
Szomorú vagyok mert azt látom,hogy a városban négy triatlon egyesület égisze alatt szerepelnek sportolóink,sőt mi több, van aki más megyékben más városok egyesületeiben vesz részt.
Ez azért szomorú számomra mert ahol ennyi tehetség van, ahol ekkora hagyománya van a sportnak, ott ezt a sok energiát, tapasztalatot, anyagi hátteret egy irányba kellene csatolni és egye gyesületnek versenyezni, mint például Háromszék Triatlon Klub.
Napjainkban rengeteg verseny van az országban és külföldön egyaránt.
Lehet készülni, lehet tervezni és hiszem, hogy közös erővel, egymást segítve, nem pedig széthúzással még sikeresebbé lehet tenni a háromszékiek triatlonos világát és olyan barátságok alakulhatnak ki, mint amilyen nekünk volt 20-25 évvel ezelőtt.
Örvendek, hogy részese lehettem a háromszéki triatlonnak sokat köszönhetek a sportnak és azt kívánom, hogy a 25-ik verseny sikeres legyen .
Kívánok jó munkát a szervezőknek és sikeres felkészülést, majd sok szerencsét a versenyzőknek!
Köszönettel Péter Károly,
egykori szervező, versenyző
